Mezei tikszem - (Anagallis arvensis)

Népi nevei: kakukterjék, tiktara, tyúkbegy, tyúkszemfű, tikharapás. A tyúkokhoz semmi köze, csupán tyúkszemnyi mérete miatt hívják így. További érdekesség, hogy virágának színe savas körülmények között piros, lúgos körülmények között viszont kék. Csak napos időben virít, különben a virág becsukódik. Ezért angol nyelvterületen a "szegény ember időjósának" nevezik.

Nevével ellentétben, madáreleségnek nem használható. Mérges! Szaponinokat tartalmaz. Oldó, izzasztó és hajtó hatása van. Nagy mennyiségben fogyasztva emésztési zavarokat, hasmenést, szapora és nehéz légzést okoz. Nem gyógynövény, de valaha az volt. Őrültség és elmezavarodás ellen használták. (Tiszta őrültség.) De javallották vizesedés, sárgaság, búskomorság, veszettség és nyavalyatörés (epilepszia, merevgörcs) esetén is.

Érdekességképp egy korabeli füveskönyves idézet: „A dühös állatoknak marásából következő halálos betegség ellen e fű kiváltképpen nagyon dicséretes. Aki tehát valamely dühös állattól megmaratott, annak sebét azonnal e fű kinyomott levével, vagy vízével mosni kell. A piros virágú tyúkszemfű hatásosabb. Vadászatban, mely kutyát a dühös vad, vagy kutya megmart, annak sebeit vízben meg kell mosni és a füvet vele meg kell etetni olyan tojásban, mely parázs alatt megsült.”

Forrás: Bringás